Trianon: Büntetés - de ekkora?

Sokan úgy vélik, Trianont és a párizsi szerződést büntetésként kaptuk a nyakunkba. Pedig már az első ránézésre is kiderül, hogy ez a legjobb esetben is csak álca.

A büntetés koncepciója egyfajta jogszerűséget feltételez, ebben pedig a bűn és a büntetés arányát is szokták rögzíteni. Ismerve Magyarország szerepét az első és a második világháború kirobbantásában, továbbá a többi szereplőre kirótt büntetés mértékét, a büntetésvégrehajtás legitimációja ebből a szempontból legalábbis kétséges.
Németország esete például... hogy van az, hogy a két világháborúért kinevezett fasiszta náci fővétkes pár évtizeddel a háború után Európa motorja lett, a legmagasabb szivonalú szociális rendszerrel és életszínvonallal?
Németország mikor és hogyan vezekelte le bűneit?
És a mi vezeklésünknek mikor lesz vége?
Elképzelhető talán, hogy a bizonyítottan könnyen fanatizálható németeknek még komoly feladatot szán a globális elit? Lehet hogy csak nekem szúrt szemet ez a páratlan gazdasági fejlődés ilyen poltikai eunuchok részéről?
Ezek alapján úgy tűnik, hogy amit kaptunk az nem büntetés. Ez nem egy pártatlanságot színlelő megfontolt bíró higgadt ítélete.
A pszichopata gyilkos szokta ily módon feltrancsírozni áldozatát, minden dühét, gyűlöletét és rettegését beleadva a vagdalkozásba.
Magyarországot felruházták mindazzal a képességgel és tulajdonsággal ami egy évszázaddal ezelőtt az akkori globális elit félelmeit és növekedésének gátjait jelentette.
Mi nem a bűneinkkel arányos büntetést kaptuk, hanem a globális elit félelmével arányos elbánást.
És ez a félelem, mint később láthattuk, egyre növekszik. A második világháború után tovább csökkentették fizikai élettetünket, a kommunizmus látványos bukása után pedig gazdasági, szellemi és egészségügyi téren is támadásoknak lettünk kitéve.

Ebből a szemponból tehát nem a globalizmus áldozataként kell magunkat definiálni, hanem annak ellenpólusaként. Ezt nem mi döntöttük el, de a kesztyűt nem lehet nem felvenni.

Ennek megfelelően kell a cselekvésteret és a stratégiát megválasztani.
És nyilván az ellenfeleket és szövetségeseket is, akiket már nem lehet egyszerűen országokkal, népekkel azonosítani.