Az elszívó vagyon

A termelő vagyon és az elszívó vagyon

Úgy tűnik, igaza van Bogár Lászlónak, aki szerint meg kell teremteni azt a nyelvezetet amely segítené a jelen helyzet értelmes tárgyalását.

Az utolsó fogalomrendszert, amivel a körülöttünk levő gazdasági világot le lehetett írni, azt a kapitalizmus, és annak egyik fő bírálója, Marx hagyta ránk. Egyetérthetünk abban, hogy ez bizony elég idejétmúlt rendszer, és egyre nehezebb belegyömöszölni a mai világ folyton változó és egyre összetetteb koncepcióit.

A jelen válság megértésnek is egyik fontos akadálya, hogy hiányoznak a fontos és pontos definíciók. A jelenlegi pénzügyi elitnek viszont egyáltalán nem érdeke hogy a tömegek tisztán lássanak, ezért tőlük hiába várjuk a kezdeményezést, és az is vártható hogy az alulról jövö kezdeményezéseket megpróbálják zátonyra futtatni.

A vagyon, a tőke mutációját is nehéz nyomon követni, hogy mikor alakult át a termelés hajtóerejéből a rombolás, a leépítés egyik alapvető kényszerévé...

Megszoktuk, hogy a "hitel" a fejlődés, gyarapodás alapja, de ma általánossá vált hitelfeltétel a "megszorítás". Ezelőtt a hitelt növekedésre, fejlesztésre kapták akik kérték, most meg azok kapják, akik nyugdíjat csökkentenek, kórházalat, iskolákat zárnak be, alacsonyabb személyi fogyasztást vállalnak, satöbbi.

Ez annak az eredménye, hogy maga a tőke, és tulajdonosa sem érdekelt már semilyen termelésben, csupán a profitban. Ezt a tőkét nem érdekli hogy a lánc végén ki és hogyan, mit termel, szolgáltat. Ez a tőke már NEM vállal kockázatot, hanem előre rögzített nyereséget követel magának a hitellel támogatott vállalkozás sikerétől függetlenül. Ez a tőke, vagyon, már nem valódi munkán, termelésen alapszik és gyarapszik, hanem attól teljesen elszakadva. Sőt, folyamatosan növekvő rákos daganatként a termeléstől vonja el az erőforrásokat, elsősorban a pénzt.

A rákos hasonlatnál maradva, ha a tüdőrákot a tüdő új funkciójaként vagy egyenesen a tüdő fejlődéseként próbáljuk értelmezni és nem betegségként, akkor nyilvánvalóan súlyos hibát követünk el.

Ebből a furcsa helyzetből az következik, hogy amíg a tömegek a "régi" fogalmak alapján próbálnak boldogulni egyfajta kapitalzmusnak hitt környezetben, addig az elit játékosok már egy másik, új szabály szerint jutnak egyre nagyobb előnyökhöz és hatalomhoz, amely szabályok ismertetését nem tartják fontosnak a tömegek számára. Mi pedig naponta érezzük magunkat úgy hogy már megint túljártak az eszünkön.

Ezért egyre égetőbb szükség van arra, hogy a dolgokat valódi nevein nevezzük, akkor is ha ez a politikai korrektség bizonyos lazítását eredményezi.