Az előttünk tornyosuló akadályok legyőzéséhez bizonyos szemléletváltozásra lesz szükség.
Nem gyökeresre, de mindenképpen más szögből kell a feladatot megvizsgálni.
A nemzetiségek általi kihívás
Azt hiszem érthető, hogy egy sikeres revízió alatt nem csak a határok kedvező alakítását értjük, hanem azt is, hogy az ezzel járó, hozzánk kerülő nemzetiségek is bizonyos fokig beleegyeznek és elfogadják a számukra megváltozott feltételeket. Első megközelítésben talán kemény diónak tűnik. De vegyük figyelembe, hogy történelmünk túlnyomó részében velük együtt jelentette Magyarország azt amit jelentett 90 évvel ezelőtt és jelent ma is. Ők is tudják, az őket érő "hazai" befolyás ellenére, hogy bizonyos krízis időszakoktól eltekintve, általában jobban éltek Magyarországon, mint később, elcsatolva. Ennek tudatosítása, és az a lehetőség, hogy egy erős Magyarországhoz való tartozás dinamikusabb fejlődésre adhat lehetőséget mint néhány szétforgácsolt alig funkcióképes, kiszolgáltatott államocskában a vegetálás. Ehhez a szemlélethez kell megszerezni a nemzetiségek érdeklődését vagy akár támogatását.
A visszacsatolt területekkel partnerekre lesz szükség és nem halálos ellenségekre akik a legváratlanabb alkalommal forgatják meg a hátunkban a kést.
Meg kell értetni velük, hogy nem azért lettek más országokhoz csatolva mert az nekik jó, hanem mert a nagyhatalmak így akarták az egész régió fejlődését gátolni, és amíg ez a helyzett fennáll, az egész régió fejlődése akadályoztatva van. Az elmúlt 90 évnél fényesebb bizonyíték erre nem kell !
Szövetségesek
Talán ez a legnehezebben átlátható rész. Nyilvánvalóan a nagyobb hatalmak vagy potenciális gyarmatlént, vagy konkurrenciaként tekintettek Magyarországra attól függően hogy éppen mekkora politikai befolyásunk volt. A hétköznapi emberek szintjén vizont mindíg vonzó célország voltunk, és egy-egy háború után a királyainknak nem okozott sok gondot a hiányzó lakosság pótlása.
Szövetségeseinket nem a nagy és erős hatalmak között kell keresnünk, mert ők már azoknak a folyamatoknak a rabjai amelyek régóta befolyásolják viselkedésüket. A mi szövetségeseink ezeknek a folyamatoknak ellenálló mozgalmak. Az egészséges életmód, a hagyományos erkölcsök, a becsületes munkán alapuló jövedelem fokozódó igénye Európa- sőt, világszerte szembeötlő. Ez az az igény, amely a globalizáló, uniformizáló folyamatoknak egyre jobban megpróbál ellenallni. A még nem teljesen globalizált országok között pedig könnyebben találhatunk természetes szövetségeseket ahol a kapcsolatainkat sem ellenőzi valamelyik nemzetközi szervezet.
Stratégia
Az eddigi hozzáállást az jellemezte, hogy elsősorban sérelmeink ismételgetésével próbáltuk a hazai vagy külföldi politikai döntédhozók érdeklődését felkelteni - mindeddig bármiféle eredmény nélkül. A hoszú évek kudarcai türelmentlenné és arrogánsá tették az embereket, ráadásul elvesztették a fókuszt, és a látszólag kisebb ellenállás, a szomszéd népek ellen fordították energiájukat. Pedig világos: A trianoni paktum garanciáját a benne érintett népek folyamatos konfliktusa adja.
Nem gyökeresre, de mindenképpen más szögből kell a feladatot megvizsgálni.
A nemzetiségek általi kihívás
Azt hiszem érthető, hogy egy sikeres revízió alatt nem csak a határok kedvező alakítását értjük, hanem azt is, hogy az ezzel járó, hozzánk kerülő nemzetiségek is bizonyos fokig beleegyeznek és elfogadják a számukra megváltozott feltételeket. Első megközelítésben talán kemény diónak tűnik. De vegyük figyelembe, hogy történelmünk túlnyomó részében velük együtt jelentette Magyarország azt amit jelentett 90 évvel ezelőtt és jelent ma is. Ők is tudják, az őket érő "hazai" befolyás ellenére, hogy bizonyos krízis időszakoktól eltekintve, általában jobban éltek Magyarországon, mint később, elcsatolva. Ennek tudatosítása, és az a lehetőség, hogy egy erős Magyarországhoz való tartozás dinamikusabb fejlődésre adhat lehetőséget mint néhány szétforgácsolt alig funkcióképes, kiszolgáltatott államocskában a vegetálás. Ehhez a szemlélethez kell megszerezni a nemzetiségek érdeklődését vagy akár támogatását.
A visszacsatolt területekkel partnerekre lesz szükség és nem halálos ellenségekre akik a legváratlanabb alkalommal forgatják meg a hátunkban a kést.
Meg kell értetni velük, hogy nem azért lettek más országokhoz csatolva mert az nekik jó, hanem mert a nagyhatalmak így akarták az egész régió fejlődését gátolni, és amíg ez a helyzett fennáll, az egész régió fejlődése akadályoztatva van. Az elmúlt 90 évnél fényesebb bizonyíték erre nem kell !
Szövetségesek
Talán ez a legnehezebben átlátható rész. Nyilvánvalóan a nagyobb hatalmak vagy potenciális gyarmatlént, vagy konkurrenciaként tekintettek Magyarországra attól függően hogy éppen mekkora politikai befolyásunk volt. A hétköznapi emberek szintjén vizont mindíg vonzó célország voltunk, és egy-egy háború után a királyainknak nem okozott sok gondot a hiányzó lakosság pótlása.
Szövetségeseinket nem a nagy és erős hatalmak között kell keresnünk, mert ők már azoknak a folyamatoknak a rabjai amelyek régóta befolyásolják viselkedésüket. A mi szövetségeseink ezeknek a folyamatoknak ellenálló mozgalmak. Az egészséges életmód, a hagyományos erkölcsök, a becsületes munkán alapuló jövedelem fokozódó igénye Európa- sőt, világszerte szembeötlő. Ez az az igény, amely a globalizáló, uniformizáló folyamatoknak egyre jobban megpróbál ellenallni. A még nem teljesen globalizált országok között pedig könnyebben találhatunk természetes szövetségeseket ahol a kapcsolatainkat sem ellenőzi valamelyik nemzetközi szervezet.
Stratégia
Az eddigi hozzáállást az jellemezte, hogy elsősorban sérelmeink ismételgetésével próbáltuk a hazai vagy külföldi politikai döntédhozók érdeklődését felkelteni - mindeddig bármiféle eredmény nélkül. A hoszú évek kudarcai türelmentlenné és arrogánsá tették az embereket, ráadásul elvesztették a fókuszt, és a látszólag kisebb ellenállás, a szomszéd népek ellen fordították energiájukat. Pedig világos: A trianoni paktum garanciáját a benne érintett népek folyamatos konfliktusa adja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése