2010-2011
MŰVELETI SZINTEK
.2011-01-31.
Hamvas Béla: A világ helyzete sohasem reménytelen, mert sohasem azokon múlik akik nem hisznek az életben, hanem azokon akik hisznek benne.
Pozitív visszacsatolás: megerősítő jellegű folyamat,
növeli a rendszer kimeneti teljesítményét.
Elsődleges célja a rendszer fejlesztése, változások indukálása, új egyensúlyi pontok elérése.
Elsődleges célja a rendszer fejlesztése, változások indukálása, új egyensúlyi pontok elérése.
Negatív visszacsatolás : korlátozó jellegű folyamat, csökkenti a rendszer kimenetének, hatásainak mértékét.
Célja a rendszer stabilitásának a fenntartása a külső környezet változásainak ellenére.
Célja a rendszer stabilitásának a fenntartása a külső környezet változásainak ellenére.
2011. február 3., csütörtök
A Stratégia célja
A Stratégia elsődleges célja egy erős Kárpát Régió kialakítása ahol a magyar és a résztvevő népek önrendelkezési jogai végleg tisztázva vannak.
Ehhez tudatosítani kell a környező népekkel, hogy a trianoni/párizsi paktumok nem a valós helyi érdekviszonyokat tükrözték, hanem azokat az érdekeket, amelyek egy erős hatalom kialakulását megakadályozandó, önállóan fejlődésképtelen részekre szabdalták at egész régiót. Világossá kell tenni, hogy az önrendelkezési jogokat nem elsősorban egymással szemben kell érvényesíteni, hanem a kialakult globális rendszerrel szemben. A fennálló globális rendszertől való viszonylagos függetlenedés a kulcsa annak, hogy a szomszédokkal fennálló vitákat érdemben rendezzük. A status quo nem a mi érdekünk, hanem az egész régiót az összes érintett néppel együtt örökre Európa és a Világ perifériájára száműzi.
A Pozitív Visszacsatolás Stratégiáját elsősorban azok figyelmébe ajánlom, akiknek meggyőződése, hogy van valós és számunkra kedvező alternatívája a trianoni/párizsi paktumnak és hogy ez az alternatíva kölcsönösen előnyös lehet nekünk magyarorknak és a környező népeknek is. Továbbá, hogy következetes érveléssel és határozott fellépéssel lehet nyomást gyakorolni a magyar és nemzetközi politikai döntéshozó testületekre.
Ez a folyamatosan bővülő gondolatsor azokat a fogalmakat próbálja csokorba kötni, amelyek vizsgálata és megértése elengedhetelen a Stratégia sikeréhez.
Trianon az EP-ben
Az alábbi közleményt Orbán Viktor továbbította az Európai Parlamentnek, közzétételre és kérte azt is, hogy felkerüljön a parlament honlapjára.
1920. június 4.-e a magyar nép „keresztre feszítésének” gyásznapja. A Trianon Társaság 15 éve rendszeresen megemlékezik az évfordulóról. Mi is történt 1920. június 4.-én? Történelmi előzményként tudni kell, hogy az Osztrák-Magyar monarchia keretében Magyarország akarata ellenére belesodródott az első világháborúba. Az elveszített háború után a nagyhatalmak a magyarokat tették felelőssé. Ennek következményeként a Versailles-Trianoni békediktátum nyomán a nagyhatalmak feldarabolták Magyarországot, igazságtalanul meghúzták az ország új határait. A lakosság egyharmada került a határokon kívülre. De elvették területének 68 százalékát, meghagytak 32 százalékot! A magyar nép a mai napig sem tudja elfogadni ezt a maga nemében példátlan és igazságtalan határozatot. A Versailles-i „békediktátum” már kezdetben nemzetközi feszültséget hordozott, ami a II. világháború kialakulásához is hozzájárult, valamint a későbbi balkáni konfliktushoz. Ez a feszültség a mai napig sem oldódott fel, a Trianon ügy, még máig sem fejeződött be!
A határvonal nem bomlasztotta szét a magyar nemzetet, amelynek az alapja és lényege a közös nyelv és kultúra, valamint a közös történelmi hagyomány. Ehhez hozzájárul az a tény, hogy az új határokon kívül, az oda „került” magyarok továbbra is ősi szülőföldjükön élnek, amely az „őshazájuk”.
2010 a magyarok számára Trianon 90. évfordulója. Ebben az évben sok ünnepi megemlékezésre került sor a csonka hazában és a határokon túl.
Magyarország ma már az Európai Unió tagállama, ahol a határvonalak csak jelképesek így a nemzet összetartozását az említett ősi értékek biztosítják.
A Trianoni történet nem csak magyar érdekeltségű, hanem az egész Európát érintő, történelmi esemény. Az Európai Uniónak nem szabad szemet hunyni a „Trianon szindróma” felett és vissza kell adnia a magyarok megbékéléséhez vezető erkölcsi elismerést. Nem határ revízióról van szó, ami jelenleg fokozná a nemzetközi feszültséget, hanem a határ két oldalán élő magyarság szerves egymáshoz tartozásának elismeréséről és elfogadásáról. A magyar országgyűlés már megtette azt a fontos jogi lépést, amikor 2010. május 26.-án megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, amely lehetőséget nyújt, származási alapon, a határon kívül élő magyarok egy nemzetbe való tartozásának elfogadásáról. Ez a törvény az elszármazottaknak lehetőséget ad a honosítási kérelmekre is. Azt is tudni kell, hogy ma Magyarország, a nemzetiséget tekintve, körben önmagával határos!
Budapest 2010 október 5.
A kampányba bekapcsolódott a Magyarok Világszövetsége és a Szent Korona Szövetség is.
A Közleményt megkapta Semjén Zsolt a Miniszterelnök helyettes, aki 2010. november 5.-én a Magyar Állandó Értekezlet magyarországi gyűlésén, ahol a határon túli és határon belüli képviseletek vették részt, már a közlemény szellemében, több értékes gondolatot fejtett ki belőle megnyitó beszédében.
A határvonal nem bomlasztotta szét a magyar nemzetet, amelynek az alapja és lényege a közös nyelv és kultúra, valamint a közös történelmi hagyomány. Ehhez hozzájárul az a tény, hogy az új határokon kívül, az oda „került” magyarok továbbra is ősi szülőföldjükön élnek, amely az „őshazájuk”.
2010 a magyarok számára Trianon 90. évfordulója. Ebben az évben sok ünnepi megemlékezésre került sor a csonka hazában és a határokon túl.
Magyarország ma már az Európai Unió tagállama, ahol a határvonalak csak jelképesek így a nemzet összetartozását az említett ősi értékek biztosítják.
A Trianoni történet nem csak magyar érdekeltségű, hanem az egész Európát érintő, történelmi esemény. Az Európai Uniónak nem szabad szemet hunyni a „Trianon szindróma” felett és vissza kell adnia a magyarok megbékéléséhez vezető erkölcsi elismerést. Nem határ revízióról van szó, ami jelenleg fokozná a nemzetközi feszültséget, hanem a határ két oldalán élő magyarság szerves egymáshoz tartozásának elismeréséről és elfogadásáról. A magyar országgyűlés már megtette azt a fontos jogi lépést, amikor 2010. május 26.-án megszavazta a kettős állampolgárságról szóló törvényt, amely lehetőséget nyújt, származási alapon, a határon kívül élő magyarok egy nemzetbe való tartozásának elfogadásáról. Ez a törvény az elszármazottaknak lehetőséget ad a honosítási kérelmekre is. Azt is tudni kell, hogy ma Magyarország, a nemzetiséget tekintve, körben önmagával határos!
Budapest 2010 október 5.
A kampányba bekapcsolódott a Magyarok Világszövetsége és a Szent Korona Szövetség is.
A Közleményt megkapta Semjén Zsolt a Miniszterelnök helyettes, aki 2010. november 5.-én a Magyar Állandó Értekezlet magyarországi gyűlésén, ahol a határon túli és határon belüli képviseletek vették részt, már a közlemény szellemében, több értékes gondolatot fejtett ki belőle megnyitó beszédében.
Kiindulás
A nyerő stratégia kidolgozásához először látni kell hogy mik voltak az elmúlt időszakban a probléma megoldásának fő akadályai, hogy a jövőben elkerülhessük őket.
Ezek közül a legjelentősebbek:
- A történelmi határokon belül élő nemzetiségek kezelése.
Sajnos ez a kérdés az 1867-es kiegyezés után nem kapott megfelelő figyelmet. Ezen már nem lehet segíteni. Tovább rontotta a helyzetet hogy a felgyülemlett jogos harag sokszor főképpen őellenük irányult, holott a helyzet kialakulásáért elsősorban nem ők a felelősek, hanem az Antant amely már a háború kitörése előtt tervekkel rendelkezett a Monarchia szétforgácsolására.
- Megbízható szövetségesek hiánya.
Látható, hogy vagy fáziskéséssel reagáltunk a nemzetközi problémák kiéleződésére, vagy a belső ellentmondások túlzottan lekötötték a hazai erőforrásokat. Vitathahtlan hogy a legnehezebb időkben magunkra maradtunk. - Átgondolt, átfogó és széleskörű támogatású stratégia hiánya.
Majd egy évszázad távlatából úgy tűnik hogy a trianoni tragédia legtöbbször "egyéni" probléma volt, kiki a maga módján próbálta feldolgozni a tragédiát. Amásodik világháború alatti időszak kivételével, nemzet tagjainak nem volt egy összefogott, cselekvő válaszreakciója.
A Feladat
A szűkebb értelemben vett feladat annak a számunkra hátrányos geopolitikai helyzetnek a megszüntetése amelyet egy rosszul árgondolt, következetesen hibás, és nemzetközi jogilag máig elfogadhatalan alapokon erőltettek a régió népeire.
A tágabb értelemben vett feladat egy olyan, erős központtal rendelkező dinamikus régió kialakítása amely képes a saját fejlődése irányának meghatározására, hatékony önvédelemre, és annak eldöntésére hogy mely nemzetközi csoportosulásban milyen szinten vesz részt.
Szemlélet
Az előttünk tornyosuló akadályok legyőzéséhez bizonyos szemléletváltozásra lesz szükség.
Nem gyökeresre, de mindenképpen más szögből kell a feladatot megvizsgálni.
A nemzetiségek általi kihívás
Azt hiszem érthető, hogy egy sikeres revízió alatt nem csak a határok kedvező alakítását értjük, hanem azt is, hogy az ezzel járó, hozzánk kerülő nemzetiségek is bizonyos fokig beleegyeznek és elfogadják a számukra megváltozott feltételeket. Első megközelítésben talán kemény diónak tűnik. De vegyük figyelembe, hogy történelmünk túlnyomó részében velük együtt jelentette Magyarország azt amit jelentett 90 évvel ezelőtt és jelent ma is. Ők is tudják, az őket érő "hazai" befolyás ellenére, hogy bizonyos krízis időszakoktól eltekintve, általában jobban éltek Magyarországon, mint később, elcsatolva. Ennek tudatosítása, és az a lehetőség, hogy egy erős Magyarországhoz való tartozás dinamikusabb fejlődésre adhat lehetőséget mint néhány szétforgácsolt alig funkcióképes, kiszolgáltatott államocskában a vegetálás. Ehhez a szemlélethez kell megszerezni a nemzetiségek érdeklődését vagy akár támogatását.
A visszacsatolt területekkel partnerekre lesz szükség és nem halálos ellenségekre akik a legváratlanabb alkalommal forgatják meg a hátunkban a kést.
Meg kell értetni velük, hogy nem azért lettek más országokhoz csatolva mert az nekik jó, hanem mert a nagyhatalmak így akarták az egész régió fejlődését gátolni, és amíg ez a helyzett fennáll, az egész régió fejlődése akadályoztatva van. Az elmúlt 90 évnél fényesebb bizonyíték erre nem kell !
Szövetségesek
Talán ez a legnehezebben átlátható rész. Nyilvánvalóan a nagyobb hatalmak vagy potenciális gyarmatlént, vagy konkurrenciaként tekintettek Magyarországra attól függően hogy éppen mekkora politikai befolyásunk volt. A hétköznapi emberek szintjén vizont mindíg vonzó célország voltunk, és egy-egy háború után a királyainknak nem okozott sok gondot a hiányzó lakosság pótlása.
Szövetségeseinket nem a nagy és erős hatalmak között kell keresnünk, mert ők már azoknak a folyamatoknak a rabjai amelyek régóta befolyásolják viselkedésüket. A mi szövetségeseink ezeknek a folyamatoknak ellenálló mozgalmak. Az egészséges életmód, a hagyományos erkölcsök, a becsületes munkán alapuló jövedelem fokozódó igénye Európa- sőt, világszerte szembeötlő. Ez az az igény, amely a globalizáló, uniformizáló folyamatoknak egyre jobban megpróbál ellenallni. A még nem teljesen globalizált országok között pedig könnyebben találhatunk természetes szövetségeseket ahol a kapcsolatainkat sem ellenőzi valamelyik nemzetközi szervezet.
Stratégia
Az eddigi hozzáállást az jellemezte, hogy elsősorban sérelmeink ismételgetésével próbáltuk a hazai vagy külföldi politikai döntédhozók érdeklődését felkelteni - mindeddig bármiféle eredmény nélkül. A hoszú évek kudarcai türelmentlenné és arrogánsá tették az embereket, ráadásul elvesztették a fókuszt, és a látszólag kisebb ellenállás, a szomszéd népek ellen fordították energiájukat. Pedig világos: A trianoni paktum garanciáját a benne érintett népek folyamatos konfliktusa adja.
Nem gyökeresre, de mindenképpen más szögből kell a feladatot megvizsgálni.
A nemzetiségek általi kihívás
Azt hiszem érthető, hogy egy sikeres revízió alatt nem csak a határok kedvező alakítását értjük, hanem azt is, hogy az ezzel járó, hozzánk kerülő nemzetiségek is bizonyos fokig beleegyeznek és elfogadják a számukra megváltozott feltételeket. Első megközelítésben talán kemény diónak tűnik. De vegyük figyelembe, hogy történelmünk túlnyomó részében velük együtt jelentette Magyarország azt amit jelentett 90 évvel ezelőtt és jelent ma is. Ők is tudják, az őket érő "hazai" befolyás ellenére, hogy bizonyos krízis időszakoktól eltekintve, általában jobban éltek Magyarországon, mint később, elcsatolva. Ennek tudatosítása, és az a lehetőség, hogy egy erős Magyarországhoz való tartozás dinamikusabb fejlődésre adhat lehetőséget mint néhány szétforgácsolt alig funkcióképes, kiszolgáltatott államocskában a vegetálás. Ehhez a szemlélethez kell megszerezni a nemzetiségek érdeklődését vagy akár támogatását.
A visszacsatolt területekkel partnerekre lesz szükség és nem halálos ellenségekre akik a legváratlanabb alkalommal forgatják meg a hátunkban a kést.
Meg kell értetni velük, hogy nem azért lettek más országokhoz csatolva mert az nekik jó, hanem mert a nagyhatalmak így akarták az egész régió fejlődését gátolni, és amíg ez a helyzett fennáll, az egész régió fejlődése akadályoztatva van. Az elmúlt 90 évnél fényesebb bizonyíték erre nem kell !
Szövetségesek
Talán ez a legnehezebben átlátható rész. Nyilvánvalóan a nagyobb hatalmak vagy potenciális gyarmatlént, vagy konkurrenciaként tekintettek Magyarországra attól függően hogy éppen mekkora politikai befolyásunk volt. A hétköznapi emberek szintjén vizont mindíg vonzó célország voltunk, és egy-egy háború után a királyainknak nem okozott sok gondot a hiányzó lakosság pótlása.
Szövetségeseinket nem a nagy és erős hatalmak között kell keresnünk, mert ők már azoknak a folyamatoknak a rabjai amelyek régóta befolyásolják viselkedésüket. A mi szövetségeseink ezeknek a folyamatoknak ellenálló mozgalmak. Az egészséges életmód, a hagyományos erkölcsök, a becsületes munkán alapuló jövedelem fokozódó igénye Európa- sőt, világszerte szembeötlő. Ez az az igény, amely a globalizáló, uniformizáló folyamatoknak egyre jobban megpróbál ellenallni. A még nem teljesen globalizált országok között pedig könnyebben találhatunk természetes szövetségeseket ahol a kapcsolatainkat sem ellenőzi valamelyik nemzetközi szervezet.
Stratégia
Az eddigi hozzáállást az jellemezte, hogy elsősorban sérelmeink ismételgetésével próbáltuk a hazai vagy külföldi politikai döntédhozók érdeklődését felkelteni - mindeddig bármiféle eredmény nélkül. A hoszú évek kudarcai türelmentlenné és arrogánsá tették az embereket, ráadásul elvesztették a fókuszt, és a látszólag kisebb ellenállás, a szomszéd népek ellen fordították energiájukat. Pedig világos: A trianoni paktum garanciáját a benne érintett népek folyamatos konfliktusa adja.
A Status Quo
A status quo tarthatalan.
A status quo annak a folyamatnak a rohamos erősödéséhez vezet amely a mostani válságsorozatot produkálja erkölcsi, kulturális, politikai és gazdasági szinten. Ennek a folyamatnak az eredményeként az országok és egyének vagyona adóssággá lett konvertálva. Magyarország sajnos az elsők között tapasztalta meg e válságsorozat súlyát.
A status quo annak a folyamatnak a rohamos erősödéséhez vezet amely a mostani válságsorozatot produkálja erkölcsi, kulturális, politikai és gazdasági szinten. Ennek a folyamatnak az eredményeként az országok és egyének vagyona adóssággá lett konvertálva. Magyarország sajnos az elsők között tapasztalta meg e válságsorozat súlyát.
A cél annak a politikai, gazdasági és földrajzi egységnek a helyreállítása amely hatékonyan képes ellenállni a negatív folyamatoknak, és kulcsa lesz nemcsak a benne élő népek, hanem az egész régió fejlődésének, boldogulásának.
E nélkül az egység nélkül örökre a szerencsésebb/gátlástalanabb nemzetek vagy csoportok játékszerei leszünk, de nemcsak mi, hanem az egész régió is.
Vegyük észre, a környező országok lakói nem azonosak az őket irányító politikai elitjükkel, mint ahogy mi magyarok sem voltunk azonosak például az elmúlt 8 vagy akár 60 év politikai vezetésével.
Fel kell hagyni az "egyedül vagyunk" és a "mindenki el akar bennünket pusztítani" rögeszmék ismételgetésével. Ez egyszerűen nem igaz. Ha igaz lenne, akkor el kellne fogadni hogy mi megyünk szemben az autópályán. Ezzel szemben erkölcsi értékrendünk univerzális, és arra több évezredes hagyományrendszerre épül amelyből az európai kutúra kialakult.
A mi ellenségünk az a globális folyamat, amely szinte minden népet igyekszik felmorzsolni vagy béklyóba kötni és felszámolni a hagyományos értékrendszereket. Erre kell koncentrálnunk és nem a mesterségesen szított gyűlöletkeltés provokációinak felülve szolgálni ezt a folyamatot.
A Kárpát Régió
Aki ismeri a magyar nyelv szógyökök alapján való magyarázatát, annak talán feltűnhet, hogy a Kárpátok első szótagja a KÁR, a kar, a ker(ít), a ker(ek), a kir(ály), a kor(ona), a kör gyökcsaládjában a kerek, egész, a teljes jelentéséhez kötődik. Talán ezért is éljük meg ilyen fájdalmasan a Kárpátok feldarabolását mert ez a hegykoszorú(!) nemcsak egy természetes nemzeti, földrajzi és politikai egységet jelöl, hanem már a nyelvbe is beleivódott.
Maga a régió legalább 1000 éve folyamatosan, de az egyre erőteljesebben tért hódító elméletek szerint sokkal régebb óta hazája a magyarul beszélő népeknek, és persze másoknak is. Az idő túlnyomó részében békében élt és gyarapodott minden nép a régióban, harcaink leginkább vagy külső ellenséggel, vagy politikai törésvonalak mentén folytak. Minden bizonnyal ez a régió természetes állapota, és nem a mesterségesen szétdarabolt forma, ahol a népek egymásra acsarkodnak.
Ásványkincsei, vízkészlete, gyógyvizei, termőföldje, szorgos népei valamint földrajzi helyzete egy virágzó középhatalom alapjai lehetnének. Hogy ez a középhatalom valóban felvirágozhasson, ahhoz elengedhetetlenül fontos hogy ezt a benne élő népek is felismerjék, és együtt számolják fel azokat az erőket amelyek ezt a virágzó középhatalmat próbálják örökre eltenni láb alól.
Maga a régió legalább 1000 éve folyamatosan, de az egyre erőteljesebben tért hódító elméletek szerint sokkal régebb óta hazája a magyarul beszélő népeknek, és persze másoknak is. Az idő túlnyomó részében békében élt és gyarapodott minden nép a régióban, harcaink leginkább vagy külső ellenséggel, vagy politikai törésvonalak mentén folytak. Minden bizonnyal ez a régió természetes állapota, és nem a mesterségesen szétdarabolt forma, ahol a népek egymásra acsarkodnak.
Ásványkincsei, vízkészlete, gyógyvizei, termőföldje, szorgos népei valamint földrajzi helyzete egy virágzó középhatalom alapjai lehetnének. Hogy ez a középhatalom valóban felvirágozhasson, ahhoz elengedhetetlenül fontos hogy ezt a benne élő népek is felismerjék, és együtt számolják fel azokat az erőket amelyek ezt a virágzó középhatalmat próbálják örökre eltenni láb alól.
Etnikumok
Látjuk, a fejlett világban egyre több problémát okoznak a hosszabb-rövidebb ideje jelenlévő etnikai kisebbségek.
Tagadhatalan, a szűk esztendőkben a kissebbségeken csattan az ostor, aminek fő okát leginkább a beilleszkedési nehézségeikkel szoktak magyarázni. És úgy tűnik, ez nagyon jó magyarázat, mert a tömegek tényleg úgy érzik, hogy cigány, török, bangladesi, vagy arab szomszédaik indokolatlanul kapják azokat a szociális ellátmányokat amiket aztán "gettósodással" hálának meg.
Az újságok tele vannak az általuk okozott problémákkal, általuk elkövetett bűnökkel. Alacsony iskolázottságuk miatt akcióik, reakcióik szinte pavlovi precizitással kalkulálhatók, manipulálhatók, ezért szinte önként kínálkoznak politikai golyófogó homokzsáknak. Talán ezért van hogy évtizedek óta olyan előszeretettel görgeti maga előtt őket minden politikai elit, mint a scarabeusz a maga galacsinját. Ráadásul szinte mindenütt prímán leköti a nemzeti jobboldal energiáját a liberális baloldallal folytatott vita ebben a témában, így csak kevesen kukkantanak a galacsin mögé, de őket már könnyű elintézni poltikai korrektségre vagy összeesküvéselméletekre való hivatkozással.
Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert az etnikumokat érintő arcátlanul cinikus szociális politika ugyanolyan átgondolt döntések sorozata, ugyanabból a forrásból, mint az alapkamat vagy a minimálbér meghatározása, és ugyanazt a célt szolgálja.
Az hogy a cigány kilopja a sínt a vonat alól, vagy az arab autókat gyújtogat Párizsban, az nem azért van mert bizonyos etnikumok eleve gonoszak. Az, hogy ezt sokan így látják, az már annak az eredménye, hogy ezeknek a csoportoknak kultúrális különbségeit mesterségesen beilleszkedési nehézséggé alakítva figyelem elterelőnek és golyófogónak használja a politikai réteg.
Tagadhatalan, a szűk esztendőkben a kissebbségeken csattan az ostor, aminek fő okát leginkább a beilleszkedési nehézségeikkel szoktak magyarázni. És úgy tűnik, ez nagyon jó magyarázat, mert a tömegek tényleg úgy érzik, hogy cigány, török, bangladesi, vagy arab szomszédaik indokolatlanul kapják azokat a szociális ellátmányokat amiket aztán "gettósodással" hálának meg.
Az újságok tele vannak az általuk okozott problémákkal, általuk elkövetett bűnökkel. Alacsony iskolázottságuk miatt akcióik, reakcióik szinte pavlovi precizitással kalkulálhatók, manipulálhatók, ezért szinte önként kínálkoznak politikai golyófogó homokzsáknak. Talán ezért van hogy évtizedek óta olyan előszeretettel görgeti maga előtt őket minden politikai elit, mint a scarabeusz a maga galacsinját. Ráadásul szinte mindenütt prímán leköti a nemzeti jobboldal energiáját a liberális baloldallal folytatott vita ebben a témában, így csak kevesen kukkantanak a galacsin mögé, de őket már könnyű elintézni poltikai korrektségre vagy összeesküvéselméletekre való hivatkozással.
Ezt azért tartom fontosnak leszögezni, mert az etnikumokat érintő arcátlanul cinikus szociális politika ugyanolyan átgondolt döntések sorozata, ugyanabból a forrásból, mint az alapkamat vagy a minimálbér meghatározása, és ugyanazt a célt szolgálja.
Az hogy a cigány kilopja a sínt a vonat alól, vagy az arab autókat gyújtogat Párizsban, az nem azért van mert bizonyos etnikumok eleve gonoszak. Az, hogy ezt sokan így látják, az már annak az eredménye, hogy ezeknek a csoportoknak kultúrális különbségeit mesterségesen beilleszkedési nehézséggé alakítva figyelem elterelőnek és golyófogónak használja a politikai réteg.
Nacionalizmus
A saját nacionalizmusunkkal tisztában vagyunk. Mostanra sikerült lehámozni róla a második világháború után ráaggatott negatív jelentéseket. Mostmár az ami: nemzeti szintű gondolkodás.
De mi a helyzet a szomszédok nacionalizmusával?
Lehet-e tiszta szívvel nacionalizmusnak nevezni globális árnyékerőket kiszolgáló, önmagában működésképtelen képződmények "védelmét"? Ők valójában nem a saját nemzeti érdekeiket szolgálják, hanem a multinacionális szervezetek számára ágyaznak meg a Kárpát Régióban, és valódi afrikai állapotok létrehozásával "felteszik a koronát" a nagyhatalmak trianoni elképzelésére.
Egy őszinte nacionalista a Kárpát Régióban csak akkor láthatja népének felemelkedését, ha felszámolja Trianon bénító örökségét, és belátja hogy a trianoni paktum garanciája a Kárpát Régió népeinek egymás ellen fordítása.
A magyar és a szomszédos népek valódi nacionalizmusának erősebb közös érdekei vannak mint ellentétei. Például egy erős és fejlődőképes Kárpát Régió kialakítása. Régió szinten az EU vagy a nemzetközi pénzügyi körök nyomásának is könnyebb ellenállni.
De mi a helyzet a szomszédok nacionalizmusával?
Lehet-e tiszta szívvel nacionalizmusnak nevezni globális árnyékerőket kiszolgáló, önmagában működésképtelen képződmények "védelmét"? Ők valójában nem a saját nemzeti érdekeiket szolgálják, hanem a multinacionális szervezetek számára ágyaznak meg a Kárpát Régióban, és valódi afrikai állapotok létrehozásával "felteszik a koronát" a nagyhatalmak trianoni elképzelésére.
Egy őszinte nacionalista a Kárpát Régióban csak akkor láthatja népének felemelkedését, ha felszámolja Trianon bénító örökségét, és belátja hogy a trianoni paktum garanciája a Kárpát Régió népeinek egymás ellen fordítása.
A magyar és a szomszédos népek valódi nacionalizmusának erősebb közös érdekei vannak mint ellentétei. Például egy erős és fejlődőképes Kárpát Régió kialakítása. Régió szinten az EU vagy a nemzetközi pénzügyi körök nyomásának is könnyebb ellenállni.
Globalizáció
Napjainkban talán az egyik legsűrűbben emlegetett fogalom, de sajnos szinte mindenki egy kicsit mást ért alatta.
Tulajdonképpen nem mást jelent mint azt, hogy a folyamatosan fejlődő kereskedelem, információáramlás és közlekedés mára már körbeérte a világot.
Ez önmagában nem rosz. Ami rosz az az hogy a történelmet végigkisérő emberi kapzsiság gyorsabban és hatékonyabban tudja kihasználni az újdonságokat mint a hagyományaiban kényelmet és biztonságot találó szélesebb rétegek.
Hogy ezek az újdonságok politikai, gazdasági, kultúrális, technikai vagy akár vallási természetűek, az mindegy. Az nyilvánvaló, hogy az emberiség, történelme során folyamatosan kereste, keresi az egyre hatékonyabb módszereket, hogy létét fizikai, szellemi és spirituális szinten jobbá, teljesebbé tegye.
Ami nem annyira nyilvánvaló, az az, hogy a történelem során mindíg felléptek olyan erők amelyek ezeket az erőfeszítéseket és eredményeket hosszabb-rövidebb idő alatt a végletekig kizsigerelték, majd alkotóik ellen fordították. Ez történt az ókori demokráciákkal, a föld alapú társadalmakkal, a vállalkozói kapitalizmussal, a könyvnyomtatástól az internetig a technikai vívmányokkal, de említhetjük a felvilágosodástól a liberalizmusig szinte minden idológiát, amelyek pozitív áramlatokként kezdték pályájukat, de a mindenkori globális árnyékerők kezei között elrothadtak.
Tulajdonképpen nem mást jelent mint azt, hogy a folyamatosan fejlődő kereskedelem, információáramlás és közlekedés mára már körbeérte a világot.
Ez önmagában nem rosz. Ami rosz az az hogy a történelmet végigkisérő emberi kapzsiság gyorsabban és hatékonyabban tudja kihasználni az újdonságokat mint a hagyományaiban kényelmet és biztonságot találó szélesebb rétegek.
Hogy ezek az újdonságok politikai, gazdasági, kultúrális, technikai vagy akár vallási természetűek, az mindegy. Az nyilvánvaló, hogy az emberiség, történelme során folyamatosan kereste, keresi az egyre hatékonyabb módszereket, hogy létét fizikai, szellemi és spirituális szinten jobbá, teljesebbé tegye.
Ami nem annyira nyilvánvaló, az az, hogy a történelem során mindíg felléptek olyan erők amelyek ezeket az erőfeszítéseket és eredményeket hosszabb-rövidebb idő alatt a végletekig kizsigerelték, majd alkotóik ellen fordították. Ez történt az ókori demokráciákkal, a föld alapú társadalmakkal, a vállalkozói kapitalizmussal, a könyvnyomtatástól az internetig a technikai vívmányokkal, de említhetjük a felvilágosodástól a liberalizmusig szinte minden idológiát, amelyek pozitív áramlatokként kezdték pályájukat, de a mindenkori globális árnyékerők kezei között elrothadtak.
Nemzeti érzések?
Azt hiszem örvendetes, hogy sokasodnak a nemzeti érzelmű honlapok, a magyar termékek az üzletek polcain, és főleg a tudatos vásárlók, akik vásárolják őket.
De nemrég, a HírTV egyik műsorának címe láttán végigfutott a hátamon a hideg.
Szittyabiznisz...
Azt hiszem, nem vagyok egyedül, akit aggaszt, hogy azok akik eddig minden pozitív ideológiát, áramlatot és értéket a maguk hasznára fordítva elrothasztottak, most ezt, talán az utolsó tiszta érzelmet is el akarják venni tőlünk. Ők azok, akik az emberi együttműködés legmagasabb formájából, a demokráciából undorító választási hazugságversenyt csináltak. Ők azok, akik a szabadság eszméjét kábítószeres melegfelvonulássá silányították liberalizmus fedőnéven, és ők azok, akik az ipari munkásság jogos követeléseit biztonságos munkaörülményeket és tisztességes fizetést illetően, a világ legbrutálisabb léleknyomorító rendszerévé, amit aztán kommunizmusnak neveztek el.
Próbáljuk meg megtartani értékeinket, és akadályozzuk meg hogy érzelmeinkből is azok húzzanak hasznot akiknek a nemzet fogalma sosem jelentett semmit.
De nemrég, a HírTV egyik műsorának címe láttán végigfutott a hátamon a hideg.
Szittyabiznisz...
Azt hiszem, nem vagyok egyedül, akit aggaszt, hogy azok akik eddig minden pozitív ideológiát, áramlatot és értéket a maguk hasznára fordítva elrothasztottak, most ezt, talán az utolsó tiszta érzelmet is el akarják venni tőlünk. Ők azok, akik az emberi együttműködés legmagasabb formájából, a demokráciából undorító választási hazugságversenyt csináltak. Ők azok, akik a szabadság eszméjét kábítószeres melegfelvonulássá silányították liberalizmus fedőnéven, és ők azok, akik az ipari munkásság jogos követeléseit biztonságos munkaörülményeket és tisztességes fizetést illetően, a világ legbrutálisabb léleknyomorító rendszerévé, amit aztán kommunizmusnak neveztek el.
Próbáljuk meg megtartani értékeinket, és akadályozzuk meg hogy érzelmeinkből is azok húzzanak hasznot akiknek a nemzet fogalma sosem jelentett semmit.
Feltételek
A belső feltételek közül talán a legfontosab egy elkötelezett politikai réteg kifejlődése amely nem a ránk erőltetett szövetségi rendszerek szerint alakítja a a magyar politikát, hanem amely a magyar politika érdekei alapján válogatja partnereit. Ekkor már megvannak azok a politikai, gazdasági és erkölcsi alapok, amelyekkel a külső feltételeket is megteremthetjük. Ezek közé tartozik a negatív globális folyamatokkal szembenálló áramlatok feltérképezése és szövetségek kialakítása a nemzetközi fórumokon.
A magyar kultúra nemzeti hivatása
Kevéssé ismert, ám fontos dokumentum Dr. Szádeczky Lajos rektori székfoglaló beszéde a kolozsvári Magyar Királyi Ferencz József Tudományegyetem 1910-es tanévnyitó ünnepségén.
Éppen 100 évvel ezelőtt... frappáns és korhű összegzése az utolsó békeévek hangulatának és a magyar kultúra szerepének a Kárpát medencében.
Arról beszél, hogy a magyarság milyen eredményesen integrálta a legutolsó időkig a bevándorlókat, hogyan kerültek ki a "legnagyobb magyarok" éppen közülük. Hogy e népek múltjának "mássága" nem akadályozta meg őket hogy szinte kivétel nélkül beolvadjanak a magyar nemzetbe és egyenrangú, hasznos és nélkülözhetetlen tagjai legyenek annak.
Megemlíti hogy a történelemben kevés nemzet engedte meg magának hogy idegeneknek olyan jogokat adjon mint a magyarok a jövevényeknek.
Az aradi vértanúk nevei közül kevesebb mint a fele hangzik magyarosan. Mégis a mindannyian a magyar szabadságért haltak meg.
Elég kinyitni a telefonkönyvet : tele van Német(h)-ekkel, Horvát(h)-okkal, Olláhokkal, Tótokkal, Oroszokkal, Rácokkal, Törökökkel, aztán hozzá lehet adni az -er végű meg -ecky, -ski, -evics, -ova, -bec, meg kitudja milyen végű, tipikusan nem magyar hangzású neveket. Látjuk hogy nevüket megtartva "igazi" magyarrá váltak.
Mégis... A trianonnnal foglalkozók egy része - a "másik oldal" - mindezt figyelmen kívül hagyva csak a magyar politika hibáit hangoztatja Trianon igazolásaként.
A fent említett mű nagyon szépen illusztrálja azt hogy a történelem túlnyomó részében a Kárpát medence népei egmással békességben és megértésben éltek.
 |
| PDF változat |
Arról beszél, hogy a magyarság milyen eredményesen integrálta a legutolsó időkig a bevándorlókat, hogyan kerültek ki a "legnagyobb magyarok" éppen közülük. Hogy e népek múltjának "mássága" nem akadályozta meg őket hogy szinte kivétel nélkül beolvadjanak a magyar nemzetbe és egyenrangú, hasznos és nélkülözhetetlen tagjai legyenek annak.
Megemlíti hogy a történelemben kevés nemzet engedte meg magának hogy idegeneknek olyan jogokat adjon mint a magyarok a jövevényeknek.
Az aradi vértanúk nevei közül kevesebb mint a fele hangzik magyarosan. Mégis a mindannyian a magyar szabadságért haltak meg.
Elég kinyitni a telefonkönyvet : tele van Német(h)-ekkel, Horvát(h)-okkal, Olláhokkal, Tótokkal, Oroszokkal, Rácokkal, Törökökkel, aztán hozzá lehet adni az -er végű meg -ecky, -ski, -evics, -ova, -bec, meg kitudja milyen végű, tipikusan nem magyar hangzású neveket. Látjuk hogy nevüket megtartva "igazi" magyarrá váltak.
Mégis... A trianonnnal foglalkozók egy része - a "másik oldal" - mindezt figyelmen kívül hagyva csak a magyar politika hibáit hangoztatja Trianon igazolásaként.
A fent említett mű nagyon szépen illusztrálja azt hogy a történelem túlnyomó részében a Kárpát medence népei egmással békességben és megértésben éltek.
Becsület alapú gazdasági model
Feltétlenül szükséges, a magyarság és a regió kultúrájába szervesen illeszkedő, annak igényeire és képességeire építő olyan gazdasági modell kidolgozása, amely sikerrel veheti át a kezdeményezést, a nemzeti karaktertől, és a Kárpát Régió kultúrájától idegen, és csak az idegen érdekek szolgálatában sikeres módszerektől.
Volt idő és morális kultúra, amikor és amelyben az adott szó és egy kézfogás elég volt a becsületes üzleti ügyek intézéséhez.
Nagyapám, gazdálkodó volt, (igaz, a modern gazdaság képviselői kuláknak bélyegezték), és sokszor csak egy bólintás volt a vásár vagy a munkáért való fizetség megerősítése. Ha valaki megígérte hogy aratás után megadja a tinó árát akkor arra lehetett számítani, vagy az "esztendő" leteltével nem volt vita tárgya a munkáért járó pénz összege.
Ezt manapság átvette az "erősebb kutya" elve alapján álló körmönfont szerződések labirintusa amelyben az apróbetűk között mindíg akad néhány többféleképpen értelmezhető félmondat, amely minden esetben az erősebb kutya olvasatában értelmezendő.
A részletekben megbúvó ördög és a csúcstechnológia szintű felelősség-áthárítás mára már szinte lehetelenné tette a tisztességes üzletek kötését és az elemi emberi kapcsolatokat, gondoljunk a házasságra, válásra, ingatlan autó adásvételére, hogy csak a legkézenfekvőbb dolgokat említsem.
Ezt mindannyian érezzük, és valahogy bénultan, képtelenek vagyunk ellene tenni. Persze nem muszáj ennek így lennie.
A magyar termékek egyre több helyet foglalnak el az áruházak, boltok polcain, mert egyre szélesedik azoknak a köre akik tudatosan keresik és fogyasztják a magyar termékeket, mert tudják hogy ez jó az országnak.
Hasonló módon, fel kell ismerni, hogy a kifacsart szerződések a rabszolgamunkával megtermelt bóvli jogi megfelelői, és úgy is kell őket kezelni. Ahogy tudjuk hogy a bóvli elsősorban profit növelését célozza minimális minőség nyújtásával, úgy éreznünk kell hogy a sok apróbetű sem a mi érdekeinket szolgálja.
Fel kell fedeznünk és meg kell becsülnünk magunk között a becsületes embereket. Újra divatot kell csinálni az adott szó erejéből. Eleinte talán több bátorságot igényel hogy higgyünk társainknak, de a végeredmény, azt hiszem, megéri.
Emellett azonosítani kell és pellengérre állítani azokat akikkel rosz tapasztalataink vannak... Ne titkoljuk el szégyenlősen hogy megint át lettünk verve... Sajnos nem vagyunk egyedül. Tegyük közzé, szóljunk barátainknak, ismerőseinknek. Legközelebb talán pont ők fognak figyelmeztetni hogy kit tanácsos elkerülni.
Ez így nemcsak az adot szó becsületét adhatja vissza, hanem alaposan leegyszerűsítheti hétköznapi ügyeinket is.
A kacskaringós szerződések stílusának és szellemének ismerete nyilván előnyös, sőt önvédelmi szempontokból elengedhetelen, mert egyelőre nem midig lehet ezeket elkerülni. Azt viszont világosan kell látni hogy ennek az elmúlt mintegy 150 éven át való erőzsakos alkalmazása a magyarság és a szomszédos népek számára katasztrófák sorozatával járt.
Volt idő és morális kultúra, amikor és amelyben az adott szó és egy kézfogás elég volt a becsületes üzleti ügyek intézéséhez.
Nagyapám, gazdálkodó volt, (igaz, a modern gazdaság képviselői kuláknak bélyegezték), és sokszor csak egy bólintás volt a vásár vagy a munkáért való fizetség megerősítése. Ha valaki megígérte hogy aratás után megadja a tinó árát akkor arra lehetett számítani, vagy az "esztendő" leteltével nem volt vita tárgya a munkáért járó pénz összege.
Ezt manapság átvette az "erősebb kutya" elve alapján álló körmönfont szerződések labirintusa amelyben az apróbetűk között mindíg akad néhány többféleképpen értelmezhető félmondat, amely minden esetben az erősebb kutya olvasatában értelmezendő.
A részletekben megbúvó ördög és a csúcstechnológia szintű felelősség-áthárítás mára már szinte lehetelenné tette a tisztességes üzletek kötését és az elemi emberi kapcsolatokat, gondoljunk a házasságra, válásra, ingatlan autó adásvételére, hogy csak a legkézenfekvőbb dolgokat említsem.
Ezt mindannyian érezzük, és valahogy bénultan, képtelenek vagyunk ellene tenni. Persze nem muszáj ennek így lennie.
A magyar termékek egyre több helyet foglalnak el az áruházak, boltok polcain, mert egyre szélesedik azoknak a köre akik tudatosan keresik és fogyasztják a magyar termékeket, mert tudják hogy ez jó az országnak.
Hasonló módon, fel kell ismerni, hogy a kifacsart szerződések a rabszolgamunkával megtermelt bóvli jogi megfelelői, és úgy is kell őket kezelni. Ahogy tudjuk hogy a bóvli elsősorban profit növelését célozza minimális minőség nyújtásával, úgy éreznünk kell hogy a sok apróbetű sem a mi érdekeinket szolgálja.
Fel kell fedeznünk és meg kell becsülnünk magunk között a becsületes embereket. Újra divatot kell csinálni az adott szó erejéből. Eleinte talán több bátorságot igényel hogy higgyünk társainknak, de a végeredmény, azt hiszem, megéri.
Emellett azonosítani kell és pellengérre állítani azokat akikkel rosz tapasztalataink vannak... Ne titkoljuk el szégyenlősen hogy megint át lettünk verve... Sajnos nem vagyunk egyedül. Tegyük közzé, szóljunk barátainknak, ismerőseinknek. Legközelebb talán pont ők fognak figyelmeztetni hogy kit tanácsos elkerülni.
Ez így nemcsak az adot szó becsületét adhatja vissza, hanem alaposan leegyszerűsítheti hétköznapi ügyeinket is.
A kacskaringós szerződések stílusának és szellemének ismerete nyilván előnyös, sőt önvédelmi szempontokból elengedhetelen, mert egyelőre nem midig lehet ezeket elkerülni. Azt viszont világosan kell látni hogy ennek az elmúlt mintegy 150 éven át való erőzsakos alkalmazása a magyarság és a szomszédos népek számára katasztrófák sorozatával járt.
Az eladósodás okai
Tulajdonképpen miért is vagyunk eladósodva?
A játékszabályok miatt.
Ugyanis a játékszabályok szerint az eurón az alapkamat 2-3% volt például 2008-ban, míg a forinton 12-14%.
Hogy hol mennyi a kamat, azt a "játékvezető" határozza meg, akit időnként hitelminősítőnek is szoktak nevezni. Ha egy országot leminősít, akkor ott növekszik a kamat, tehát mégtöbb pénzt lehet kiszivattyúzni.
Aztán a "játékosok" az ország GDP-jének 40-szeresét "parkoltatták" forintra átváltva és utána vitték kifelé a haszonnal együtt. Ez olyan őrületes mennyiségű pénz, hogy ennek a kifizetésére kellett felvenni az eurós meg az IMF kölcsönöket.
Döbbenetes, hogy ez így "törvényes" és elfogadott a mai világban.
A Magyar Nemzeti Bank, amelyik sem nem magyar, sem nem nemzeti, ehhez az akcióhoz asszisztál a legnagyobb lelkesedéssel.
És nem is most kezdte: 1973-tól 1989-ig egymilliárd dollár hitelt vett fel. Ez alatt az idő alatt 11 millárd kamatot fizetett ki, de úgy, hogy 1990-ben még volt 22 millárd dollár adóssáág. Ekkor "privatizálták" a nemzeti vagyon egy részét, úgy 140 milliárd dollár értékben, majd ennek 90%-át eladták... de csak 20 milliárdot kapott érte az ország. Ennek nagy része is "elinflálódott".... Szóval a nemzeti vagyon nagyrészéért szinte SEMMIT nem kaptunk.
Pedig... nem kellene ennek így lennie. A pénz egy eszköz, a gazdaság gördülékeny üzemeltetéséhez. Mint ahogy a péknek a liszt, az ácsnak a kalapács, sebésznek a szike. Aki jól végzi munkáját, az az átlagnál jobban élhet belőle. És ugyanúgy, ahogy képtelenség hogy az ácsok vagy a sebészek országokat zsaroljanak és zsigereljenek ki, ugyanúgy elfogadhatalan a bankosoktól is.
Ezért a Pozitív Visszacsatolás Stratégiájának egyik pillérje a nemzet által kibocsátott pénz, ami nem kamaton és spekuláción alapszik hanem valós termelésen.
A játékszabályok miatt.
Ugyanis a játékszabályok szerint az eurón az alapkamat 2-3% volt például 2008-ban, míg a forinton 12-14%.
Hogy hol mennyi a kamat, azt a "játékvezető" határozza meg, akit időnként hitelminősítőnek is szoktak nevezni. Ha egy országot leminősít, akkor ott növekszik a kamat, tehát mégtöbb pénzt lehet kiszivattyúzni.
Aztán a "játékosok" az ország GDP-jének 40-szeresét "parkoltatták" forintra átváltva és utána vitték kifelé a haszonnal együtt. Ez olyan őrületes mennyiségű pénz, hogy ennek a kifizetésére kellett felvenni az eurós meg az IMF kölcsönöket.
Döbbenetes, hogy ez így "törvényes" és elfogadott a mai világban.
A Magyar Nemzeti Bank, amelyik sem nem magyar, sem nem nemzeti, ehhez az akcióhoz asszisztál a legnagyobb lelkesedéssel.
És nem is most kezdte: 1973-tól 1989-ig egymilliárd dollár hitelt vett fel. Ez alatt az idő alatt 11 millárd kamatot fizetett ki, de úgy, hogy 1990-ben még volt 22 millárd dollár adóssáág. Ekkor "privatizálták" a nemzeti vagyon egy részét, úgy 140 milliárd dollár értékben, majd ennek 90%-át eladták... de csak 20 milliárdot kapott érte az ország. Ennek nagy része is "elinflálódott".... Szóval a nemzeti vagyon nagyrészéért szinte SEMMIT nem kaptunk.
Pedig... nem kellene ennek így lennie. A pénz egy eszköz, a gazdaság gördülékeny üzemeltetéséhez. Mint ahogy a péknek a liszt, az ácsnak a kalapács, sebésznek a szike. Aki jól végzi munkáját, az az átlagnál jobban élhet belőle. És ugyanúgy, ahogy képtelenség hogy az ácsok vagy a sebészek országokat zsaroljanak és zsigereljenek ki, ugyanúgy elfogadhatalan a bankosoktól is.
Ezért a Pozitív Visszacsatolás Stratégiájának egyik pillérje a nemzet által kibocsátott pénz, ami nem kamaton és spekuláción alapszik hanem valós termelésen.
Az elszívó vagyon
A termelő vagyon és az elszívó vagyon
Úgy tűnik, igaza van Bogár Lászlónak, aki szerint meg kell teremteni azt a nyelvezetet amely segítené a jelen helyzet értelmes tárgyalását.
Az utolsó fogalomrendszert, amivel a körülöttünk levő gazdasági világot le lehetett írni, azt a kapitalizmus, és annak egyik fő bírálója, Marx hagyta ránk. Egyetérthetünk abban, hogy ez bizony elég idejétmúlt rendszer, és egyre nehezebb belegyömöszölni a mai világ folyton változó és egyre összetetteb koncepcióit.
A jelen válság megértésnek is egyik fontos akadálya, hogy hiányoznak a fontos és pontos definíciók. A jelenlegi pénzügyi elitnek viszont egyáltalán nem érdeke hogy a tömegek tisztán lássanak, ezért tőlük hiába várjuk a kezdeményezést, és az is vártható hogy az alulról jövö kezdeményezéseket megpróbálják zátonyra futtatni.
A vagyon, a tőke mutációját is nehéz nyomon követni, hogy mikor alakult át a termelés hajtóerejéből a rombolás, a leépítés egyik alapvető kényszerévé...
Megszoktuk, hogy a "hitel" a fejlődés, gyarapodás alapja, de ma általánossá vált hitelfeltétel a "megszorítás". Ezelőtt a hitelt növekedésre, fejlesztésre kapták akik kérték, most meg azok kapják, akik nyugdíjat csökkentenek, kórházalat, iskolákat zárnak be, alacsonyabb személyi fogyasztást vállalnak, satöbbi.
Ez annak az eredménye, hogy maga a tőke, és tulajdonosa sem érdekelt már semilyen termelésben, csupán a profitban. Ezt a tőkét nem érdekli hogy a lánc végén ki és hogyan, mit termel, szolgáltat. Ez a tőke már NEM vállal kockázatot, hanem előre rögzített nyereséget követel magának a hitellel támogatott vállalkozás sikerétől függetlenül. Ez a tőke, vagyon, már nem valódi munkán, termelésen alapszik és gyarapszik, hanem attól teljesen elszakadva. Sőt, folyamatosan növekvő rákos daganatként a termeléstől vonja el az erőforrásokat, elsősorban a pénzt.
A rákos hasonlatnál maradva, ha a tüdőrákot a tüdő új funkciójaként vagy egyenesen a tüdő fejlődéseként próbáljuk értelmezni és nem betegségként, akkor nyilvánvalóan súlyos hibát követünk el.
Ebből a furcsa helyzetből az következik, hogy amíg a tömegek a "régi" fogalmak alapján próbálnak boldogulni egyfajta kapitalzmusnak hitt környezetben, addig az elit játékosok már egy másik, új szabály szerint jutnak egyre nagyobb előnyökhöz és hatalomhoz, amely szabályok ismertetését nem tartják fontosnak a tömegek számára. Mi pedig naponta érezzük magunkat úgy hogy már megint túljártak az eszünkön.
Ezért egyre égetőbb szükség van arra, hogy a dolgokat valódi nevein nevezzük, akkor is ha ez a politikai korrektség bizonyos lazítását eredményezi.
Úgy tűnik, igaza van Bogár Lászlónak, aki szerint meg kell teremteni azt a nyelvezetet amely segítené a jelen helyzet értelmes tárgyalását.
Az utolsó fogalomrendszert, amivel a körülöttünk levő gazdasági világot le lehetett írni, azt a kapitalizmus, és annak egyik fő bírálója, Marx hagyta ránk. Egyetérthetünk abban, hogy ez bizony elég idejétmúlt rendszer, és egyre nehezebb belegyömöszölni a mai világ folyton változó és egyre összetetteb koncepcióit.
A jelen válság megértésnek is egyik fontos akadálya, hogy hiányoznak a fontos és pontos definíciók. A jelenlegi pénzügyi elitnek viszont egyáltalán nem érdeke hogy a tömegek tisztán lássanak, ezért tőlük hiába várjuk a kezdeményezést, és az is vártható hogy az alulról jövö kezdeményezéseket megpróbálják zátonyra futtatni.
A vagyon, a tőke mutációját is nehéz nyomon követni, hogy mikor alakult át a termelés hajtóerejéből a rombolás, a leépítés egyik alapvető kényszerévé...
Megszoktuk, hogy a "hitel" a fejlődés, gyarapodás alapja, de ma általánossá vált hitelfeltétel a "megszorítás". Ezelőtt a hitelt növekedésre, fejlesztésre kapták akik kérték, most meg azok kapják, akik nyugdíjat csökkentenek, kórházalat, iskolákat zárnak be, alacsonyabb személyi fogyasztást vállalnak, satöbbi.
Ez annak az eredménye, hogy maga a tőke, és tulajdonosa sem érdekelt már semilyen termelésben, csupán a profitban. Ezt a tőkét nem érdekli hogy a lánc végén ki és hogyan, mit termel, szolgáltat. Ez a tőke már NEM vállal kockázatot, hanem előre rögzített nyereséget követel magának a hitellel támogatott vállalkozás sikerétől függetlenül. Ez a tőke, vagyon, már nem valódi munkán, termelésen alapszik és gyarapszik, hanem attól teljesen elszakadva. Sőt, folyamatosan növekvő rákos daganatként a termeléstől vonja el az erőforrásokat, elsősorban a pénzt.
A rákos hasonlatnál maradva, ha a tüdőrákot a tüdő új funkciójaként vagy egyenesen a tüdő fejlődéseként próbáljuk értelmezni és nem betegségként, akkor nyilvánvalóan súlyos hibát követünk el.
Ebből a furcsa helyzetből az következik, hogy amíg a tömegek a "régi" fogalmak alapján próbálnak boldogulni egyfajta kapitalzmusnak hitt környezetben, addig az elit játékosok már egy másik, új szabály szerint jutnak egyre nagyobb előnyökhöz és hatalomhoz, amely szabályok ismertetését nem tartják fontosnak a tömegek számára. Mi pedig naponta érezzük magunkat úgy hogy már megint túljártak az eszünkön.
Ezért egyre égetőbb szükség van arra, hogy a dolgokat valódi nevein nevezzük, akkor is ha ez a politikai korrektség bizonyos lazítását eredményezi.
Az élelmiszerválság
Ez nem napi politikai nézőpont , ennek rövid-középtávú jelentősége lehet!
Azt hiszem, nem vagyok távol az igazságtól hogy ha azt gondolom, hogy a dotcom, az ingatlan és a pénznyomtatási léggömbökkel nem merült ki a spekulációs tőke kreativitása.
A technológiából, az ingatlanokból és a pénzügyi manőverekből már kifacsarták az utolsó cseppet is.
Most a világ élelmezése a célpont. Hatalmas "lehetőségek" vannak terítéken! Már az európai piacot kóstolgatják. A napokban valaki(k) megvette(k) az Európába szánt kakaótermés nagyrészét... Az árak rögtön elkezdtek emelkedni.
A mesterségesen előidézett katasztrófákkal, balesetekkel, betegségekkel hatalmas nyereségekre lehet szert tenni. Kérdés, hogy mennyiben bízunk a minket irányító elit és a hozzájuk tartozó tőzsdespekulánsok etikus magatartásában. Kihagyják-e ezt a kitűnő pénzszerzési lehetőséget?
Nem tudjuk... De azok akik nem bíznak teljesen sem a globális elit moralitásában, sem a kormány potenciájában, azok elkezdhetnek a nem túl távoli jövőre gondolni: Meggyőzni a parasztot, gazdálkodót, sőt megfizetni, hogy tartson mégegy disznót... ha nem fogy el, majd szólunk a haveroknak, mindenki szereti a jó házikolbászt... Meg ültessen még vagy két sor krumplit... lehet bio is... lesz rá vevő...
Ki kellene gazolni a hobbikertet is... megnő benne a hagyma, paradicsom, az a pár csirke meg elkapirgál, a tojás is jól jön.
Mert fel kell készülni:
Ugyanis a liberalizmus vívmányaként a törvény nem tiltja, hogy spekulánsok felvásárolják az élelmiszert. Megtették két éve az olajjal... az óceánok közepén horgonyozva várták a tankhajók az olajárak tetőzését. Ezt meg fogják tenni a búzával, rizzsel, tejjel, hússal, bármivel. Utána automatikusan beindulnak a lakossági felvásárlások is. Tehát pánik. Erre fel kell készülni, és a kormánytól naponta számonkérni, hogy mit tesz a lakosság élelmezésének zavatralansága védelmében.
Azt hiszem, nem vagyok távol az igazságtól hogy ha azt gondolom, hogy a dotcom, az ingatlan és a pénznyomtatási léggömbökkel nem merült ki a spekulációs tőke kreativitása.
A technológiából, az ingatlanokból és a pénzügyi manőverekből már kifacsarták az utolsó cseppet is.
Most a világ élelmezése a célpont. Hatalmas "lehetőségek" vannak terítéken! Már az európai piacot kóstolgatják. A napokban valaki(k) megvette(k) az Európába szánt kakaótermés nagyrészét... Az árak rögtön elkezdtek emelkedni.
A mesterségesen előidézett katasztrófákkal, balesetekkel, betegségekkel hatalmas nyereségekre lehet szert tenni. Kérdés, hogy mennyiben bízunk a minket irányító elit és a hozzájuk tartozó tőzsdespekulánsok etikus magatartásában. Kihagyják-e ezt a kitűnő pénzszerzési lehetőséget?
Nem tudjuk... De azok akik nem bíznak teljesen sem a globális elit moralitásában, sem a kormány potenciájában, azok elkezdhetnek a nem túl távoli jövőre gondolni: Meggyőzni a parasztot, gazdálkodót, sőt megfizetni, hogy tartson mégegy disznót... ha nem fogy el, majd szólunk a haveroknak, mindenki szereti a jó házikolbászt... Meg ültessen még vagy két sor krumplit... lehet bio is... lesz rá vevő...
Ki kellene gazolni a hobbikertet is... megnő benne a hagyma, paradicsom, az a pár csirke meg elkapirgál, a tojás is jól jön.
Mert fel kell készülni:
Ugyanis a liberalizmus vívmányaként a törvény nem tiltja, hogy spekulánsok felvásárolják az élelmiszert. Megtették két éve az olajjal... az óceánok közepén horgonyozva várták a tankhajók az olajárak tetőzését. Ezt meg fogják tenni a búzával, rizzsel, tejjel, hússal, bármivel. Utána automatikusan beindulnak a lakossági felvásárlások is. Tehát pánik. Erre fel kell készülni, és a kormánytól naponta számonkérni, hogy mit tesz a lakosság élelmezésének zavatralansága védelmében.
Trianon: Büntetés - de ekkora?
Sokan úgy vélik, Trianont és a párizsi szerződést büntetésként kaptuk a nyakunkba. Pedig már az első ránézésre is kiderül, hogy ez a legjobb esetben is csak álca.
A büntetés koncepciója egyfajta jogszerűséget feltételez, ebben pedig a bűn és a büntetés arányát is szokták rögzíteni. Ismerve Magyarország szerepét az első és a második világháború kirobbantásában, továbbá a többi szereplőre kirótt büntetés mértékét, a büntetésvégrehajtás legitimációja ebből a szempontból legalábbis kétséges.
Németország esete például... hogy van az, hogy a két világháborúért kinevezett fasiszta náci fővétkes pár évtizeddel a háború után Európa motorja lett, a legmagasabb szivonalú szociális rendszerrel és életszínvonallal?
Németország mikor és hogyan vezekelte le bűneit?
És a mi vezeklésünknek mikor lesz vége?
Elképzelhető talán, hogy a bizonyítottan könnyen fanatizálható németeknek még komoly feladatot szán a globális elit? Lehet hogy csak nekem szúrt szemet ez a páratlan gazdasági fejlődés ilyen poltikai eunuchok részéről?
Ezek alapján úgy tűnik, hogy amit kaptunk az nem büntetés. Ez nem egy pártatlanságot színlelő megfontolt bíró higgadt ítélete.
A pszichopata gyilkos szokta ily módon feltrancsírozni áldozatát, minden dühét, gyűlöletét és rettegését beleadva a vagdalkozásba.
Magyarországot felruházták mindazzal a képességgel és tulajdonsággal ami egy évszázaddal ezelőtt az akkori globális elit félelmeit és növekedésének gátjait jelentette.
Mi nem a bűneinkkel arányos büntetést kaptuk, hanem a globális elit félelmével arányos elbánást.
És ez a félelem, mint később láthattuk, egyre növekszik. A második világháború után tovább csökkentették fizikai élettetünket, a kommunizmus látványos bukása után pedig gazdasági, szellemi és egészségügyi téren is támadásoknak lettünk kitéve.
Ebből a szemponból tehát nem a globalizmus áldozataként kell magunkat definiálni, hanem annak ellenpólusaként. Ezt nem mi döntöttük el, de a kesztyűt nem lehet nem felvenni.
Ennek megfelelően kell a cselekvésteret és a stratégiát megválasztani.
És nyilván az ellenfeleket és szövetségeseket is, akiket már nem lehet egyszerűen országokkal, népekkel azonosítani.
A büntetés koncepciója egyfajta jogszerűséget feltételez, ebben pedig a bűn és a büntetés arányát is szokták rögzíteni. Ismerve Magyarország szerepét az első és a második világháború kirobbantásában, továbbá a többi szereplőre kirótt büntetés mértékét, a büntetésvégrehajtás legitimációja ebből a szempontból legalábbis kétséges.
Németország esete például... hogy van az, hogy a két világháborúért kinevezett fasiszta náci fővétkes pár évtizeddel a háború után Európa motorja lett, a legmagasabb szivonalú szociális rendszerrel és életszínvonallal?
Németország mikor és hogyan vezekelte le bűneit?
És a mi vezeklésünknek mikor lesz vége?
Elképzelhető talán, hogy a bizonyítottan könnyen fanatizálható németeknek még komoly feladatot szán a globális elit? Lehet hogy csak nekem szúrt szemet ez a páratlan gazdasági fejlődés ilyen poltikai eunuchok részéről?
Ezek alapján úgy tűnik, hogy amit kaptunk az nem büntetés. Ez nem egy pártatlanságot színlelő megfontolt bíró higgadt ítélete.
A pszichopata gyilkos szokta ily módon feltrancsírozni áldozatát, minden dühét, gyűlöletét és rettegését beleadva a vagdalkozásba.
Magyarországot felruházták mindazzal a képességgel és tulajdonsággal ami egy évszázaddal ezelőtt az akkori globális elit félelmeit és növekedésének gátjait jelentette.
Mi nem a bűneinkkel arányos büntetést kaptuk, hanem a globális elit félelmével arányos elbánást.
És ez a félelem, mint később láthattuk, egyre növekszik. A második világháború után tovább csökkentették fizikai élettetünket, a kommunizmus látványos bukása után pedig gazdasági, szellemi és egészségügyi téren is támadásoknak lettünk kitéve.
Ebből a szemponból tehát nem a globalizmus áldozataként kell magunkat definiálni, hanem annak ellenpólusaként. Ezt nem mi döntöttük el, de a kesztyűt nem lehet nem felvenni.
Ennek megfelelően kell a cselekvésteret és a stratégiát megválasztani.
És nyilván az ellenfeleket és szövetségeseket is, akiket már nem lehet egyszerűen országokkal, népekkel azonosítani.
Politikai lakmuszpapír
A politikai kifejezések átfedései, torzulásai, a pártok kifinomult marketing taktikái és a média mindent összezavaró mesterkedései miatt egyre nehezebb megitélni hogy egy vezető párt vagy politikus kit vagy mit képvisel.
Azt, hogy egy politikus mit képvisel, eldönthetjük, (legalábbis önmagunk számára) ha mélyen a szemébe nézünk - mondjuk egy TV riport során - és feltesszük a kérdést :
Egy esetleges polgárhábús helyzet esetén, az adott politikus behívná-e, beengedné-e az európai rendfenntartó erőket, aminek alkalmazását a Lisszaboni Szerződés* kilátásba helyezi ilyen esetekben?
Ezt a gondolatkisérletet végezzük el minnél több politikuson... Ebből kiderülhet hogy milyen kezekben van az ország.
*A Lisszaboni Szerződést az előző (Bajnai) kormány, az ellenzékkel együtt, úgyszólván olvasatlanul, elsőként írta alá.
Azt, hogy egy politikus mit képvisel, eldönthetjük, (legalábbis önmagunk számára) ha mélyen a szemébe nézünk - mondjuk egy TV riport során - és feltesszük a kérdést :
Egy esetleges polgárhábús helyzet esetén, az adott politikus behívná-e, beengedné-e az európai rendfenntartó erőket, aminek alkalmazását a Lisszaboni Szerződés* kilátásba helyezi ilyen esetekben?
Ezt a gondolatkisérletet végezzük el minnél több politikuson... Ebből kiderülhet hogy milyen kezekben van az ország.
*A Lisszaboni Szerződést az előző (Bajnai) kormány, az ellenzékkel együtt, úgyszólván olvasatlanul, elsőként írta alá.
A Szakértők
Ezért nagyon fontos hogy történelmünk legfontosabb mozzanataival minnél szélesebb rétegek ismerkedhessenek meg, és igy történelmünknek nem csak isemerete, hanem alakítása is rajtuk fog múlni.
Megjegyzések
Az első visszajelzések inkább pozitívak. Sokan figyelmeztetnek hogy nagy fába vágom a fejszémet. Nehéz majd' egy évszázados beidegződéstől megszabadulni.
Persze vannak bátorító jelek is: a lejjebb lévő szavazás kifejezetten optimista hangulatot kelt.
Meglepően sokan üdvözlik a probléma kicsit más szemszögből való vizsgálását. Az ifjabb generáció jobban tud kapcsolódni a globális folyamatok oldaláról való megközelítéshez, mint a régimódi ún. nagyhatalmak törekvéseihez... Végülis, a "modern" negatív értelemben vett globalizmus ennek a nagyhatalmi kilikknek a továbbfejlesztett verziója.
Akad kritika is, és ezt is figyelembe kell venni:
Egyesek szerint a szomszédos államok népeinek tudatát már nem lehet befolyásolni, és ezért meddő a küzdelem. Vannak akik szerint a nemzet elavult fogalom...
Elnézést...
Persze vannak bátorító jelek is: a lejjebb lévő szavazás kifejezetten optimista hangulatot kelt.
Meglepően sokan üdvözlik a probléma kicsit más szemszögből való vizsgálását. Az ifjabb generáció jobban tud kapcsolódni a globális folyamatok oldaláról való megközelítéshez, mint a régimódi ún. nagyhatalmak törekvéseihez... Végülis, a "modern" negatív értelemben vett globalizmus ennek a nagyhatalmi kilikknek a továbbfejlesztett verziója.
Akad kritika is, és ezt is figyelembe kell venni:
Egyesek szerint a szomszédos államok népeinek tudatát már nem lehet befolyásolni, és ezért meddő a küzdelem. Vannak akik szerint a nemzet elavult fogalom...
Elnézést...
Hozzászólásokat leginkább a blogon belül vennék szivesen, de aki jobban szeretne
e-mailban válaszolni annk itt van a cím :
pozitivvisszacsatolas@gmail.com
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)